Amikor Mézelke felújításába belekezdtem, azt hittem, a ház lesz a legnagyobb kihívás. Aztán jöttek az esők… Hiába indultam tiszta cipőben, mire eljutottam az autóig, már sáros voltam. A felázott talajon néha még az autó sem tudott feljönni a ház mellé. … Tovább olvasom
Van egy hely Mézelkén, ami ma már az egyik kedvencem. Pedig amikor először megláttam a házat, ezt a teraszt szinte észre sem vettem. Sötét volt, pókhálós, jellegtelen. Aztán a homlokzat felújításával minden megváltozott. A fa új életre kelt, a ház … Tovább olvasom
Néha megkérdezik, miért szeretek itt lenni. A válasz ezekben a csendes pillanatokban rejlik. Amikor nincs teendő, nincs felújítás, nincs terv. Csak a ház, az erdő és Sophie. (…mondjuk ilyen ritkán van …)
Az egyik leggyakoribb kérdés, amit Mézelkével kapcsolatban kapok: „De hová pakolod a ruháidat?” És teljesen jogos a kérdés. A fotókon általában a rendezett, letisztult terek látszanak, de a valóságban egy ház csak akkor működik jól, ha a mindennapi élethez szükséges … Tovább olvasom
Amikor először elkezdtem kijárni Mézelkéhez, azt hittem, egyedül leszek. A ház még félkész volt. Én is csak ismerkedtem vele. Hol napokra érkeztem, hol csak néhány órára. De valaki mindig ott volt. Egy hófehér kandúr. Nem tudom, honnan jött, és azt … Tovább olvasom
Na ez nem hiányzott…. Javában zajlott Mézelke külső átalakulása, és közben szorgosan gyűjtöttem a belső tér darabjait is. Asztalok. Székek. Szőnyegek. Párnák. Apróságok. Még nem volt kész a ház… de fejben már rég ott éltem benne. Egyik nap, egy teljesen … Tovább olvasom
A homlokzat már szépen alakult, folyamatosan haladtak a munkák, és egyre jobban kirajzolódott, milyen lesz Mézelke végső hangulata. Ahogy egyre többször távolabbról is ránéztem a házra, volt valami, ami már nagyon kilógott az összképből. A régi kapu. A maga terepmintás, … Tovább olvasom