Na ez nem hiányzott….
Javában zajlott Mézelke külső átalakulása, és közben szorgosan gyűjtöttem a belső tér darabjait is. 
Asztalok.
Székek.
Szőnyegek.
Párnák.
Apróságok.
Még nem volt kész a ház…
de fejben már rég ott éltem benne.
Egyik nap, egy teljesen spontán gondolattól vezérelve elmentem megnézni, minden rendben van-e.
Ahogy kinyitottam az ajtót, konkrétan megálltam, és a szívem is majdnem…
Ugyanis a ház beázott.
Jesszusooom… beázott!
Úristen, a párnák…
A szőnyeg… pfujj, már büdös is…
Ezt nem hiszem el!!!
Az alsó szinten állt a víz, a frissen beszerzett bútorok és kiegészítők pedig szépen szívták magukba.
Ott voltam teljes döbbenetben, és próbáltam megfejteni, ez mégis hogyan történhetett.
Talajvíz? De hogy?
Padlón, falon keresztül? Nem értettem az egészet…
Aztán körbejártam a házat… és egyszer csak megláttam!
Hát nem volt ereszcsatorna a tető alatt…
Hogy ez mikor tűnt el, vagy volt-e egyáltalán valaha, azt azóta sem tudom. 
Az viszont biztos volt, hogy mindent ki kellett pakolni.
Szárítani.
Tisztítani.
Takarítani.
Újrakezdeni.
Szóval Mézelke belső tere… kisebb kalamajkával indult. 